Délután négy óra, és már sötét van a lakásban. Csak az ablaknál látszik, hogy három emelettel felettem még nem kell villanyt kapcsolni (talán még az utcai lámpák sem égnek), de itt lent már muszáj, ha nem akarok orra esni a macskában.
Szombat délután, ásító semmittevés. Csinálok egy teát. Nem, inkább egy gyenge kávét. Üres órák, ha tűvel érnék hozzájuk, kipukkannának. De még megérinteni sem kell őket, mindenképp szertefoszlanak.

Várok.