Szinte mindig így van: hetekig ülök egy könyvön, majd az utolsó 70-80 oldalt egyszerre elolvasom.
Február közepe óta hurcoltam magammal a Budát, buszon, metrón, villamoson vettem csak elő, 4-5 oldalakat haladtam vele, hétvégén ki sem nyitottam. (Szégyelljem magam.)
360 oldal, tegnap (vagy tegnapelőtt) a 277.-nél csuktam be. Ma délután leültem a kanapéra, és befejeztem.
Nagyon kellett. Útravaló. Hét-nyolc év múlva olvassam újra, természetesen az Iskolával együtt.

"Rabok legyünk vagy szabadok? Először is ez nem kérdés. Rabok vagyunk. Világra jöttél, egy vadidegen helyre, amihez semmi közöd. Peregni kezd neked egy ingyen mozi, ahol néző vagy. A mozinak egy kicsike része azonban a saját tested, s mivel ez az egyetlen olyan speciális darabkája, amivel kapcsolatod van, ezt is önmagadnak nevezed. De ez a második számú 'én' már szereplője az ingyen mozinak, a vadidegen világnak, ahol minden esetleges, és független a néző voltodtól. Itt szereplők vagyunk, rabok, nem választhatunk, Sándor. A néző pedig szabad. Nem lehet rabbá tenni egyáltalán.
Másodszor pedig, ha választhatsz, hogy rab légy-e vagy szabad, akkor már szabad vagy. Egyetlen alternatíva, egyetlen választható másik lehetőség, a semmi, a nulla helyett már végtelenszeres szabadság."