Rettenetesen hervasztó álláskereső portálok átböngészésével kezdeni a napot, de muszáj.

A legnagyobb baj, hogy még olyan hirdetést sem igazán találok, amire beadhatnám az önéletrajzom, nemhogy olyat, amire be is hívnának. Az is nyilvánvaló, hogy részben ignorálnom kéne a feltételeket, mert általában kétszer annyi követelményt írnak be, mint amire valójában szükség van. Viszont hátrányból indulok harmincas nőként, ez tény. A legtöbb HR-esnek az jut rólam elsőként eszébe, hogy fél év után elmegyek majd szülni. Ez mondjuk fényévekre van az igazságtól, mert nem akarok gyereket, és még "becsúszni" sem tudna egy terhesség. De ezt ők nem tudják, és nem is kérdeznek rá, csak sandán néznek, és kitörlik a levelemet. Ezért vegzálom mostanában az ismerőseimet, hátha valaki hallott, látott valamit - ebben az országban úgyis a kapcsolati tőke ér a legtöbbet.

Távol álljon tőlem, hogy mást akarjak hibáztatni azért, mert nincs elég munkám, hiszen a diplomám nem sokat ér, és kevés a "hagyományos" munkatapasztalatom. Ez sem okvetlen az én hibám, csak így alakult. Ráadásul váltani sem igazán akarok, mert szeretek magyart tanítani (külföldieknek!), és tudom, hogy tudok is. Szóval  a végén mindig oda lyukadok ki, hogy valahol, valahonnan muszáj új tanítványokat leakasztanom. Sokat, és lehetőleg rögtön.